Adatvisszállítás sérült merevlemezről – Kicsit másképp

Az vesse rám az első követ, akinek nem egy nagyobb adatvesztés után jutott csak eszébe, hogy backupolni kellett volna. A backup hasznos, ám sokszor kényelmetlen, talán a legkényelmesebb módja valamelyik felhő alapú tárhely, amely saját kliensprogrammal rendelkezik, és így fontosabb adatainkat csak a szinkronizálandó mappába kell másolni, és több-kevesebb időn belül bekerül a felhőbe, esetleg második vagy munkahelyi számítógépünkre is. Hogy ez mennyire megbízható és biztonságos, az már egy másik cikk témája is lehetne, nem is merülnék bele.

A mai világban hatalmas mennyiségű adat gyűlik fel a háttértárainkon, nagyon sok személyes, fontos, reprodukálhatatlan kép, dokumentum készül. Ezeket az adatokat célszerű eltárolni egy másodlagos adathordozón (külső merevlemez, pendrive, NAS – hálózati tároló) esetleg egy felhő alapú tárhelyen (Dropbox, Google Drive, Mega, újabban a magyar fejlesztésű Tresorit). Ezek a tárhelyek különböző méretben és szolgáltatásokkal állnak a rendelkezésünkre.

Az vesse rám viszont az első követ, akinek nem egy nagyobb adatvesztés után jutott csak eszébe, hogy backupolni kellett volna. A backup hasznos, ám sokszor kényelmetlen, talán a legkényelmesebb módja valamelyik felhő alapú tárhely, amely saját kliensprogrammal rendelkezik, és így fontosabb adatainkat csak a szinkronizálandó mappába kell másolni, és több-kevesebb időn belül bekerül a felhőbe, esetleg második vagy munkahelyi számítógépünkre is. Hogy ez mennyire megbízható és biztonságos, az már egy másik cikk témája is lehetne, nem is merülnék bele.

Egy a lényeg, ha már megtörtént a baj, “NE ESS PÁNIKBA!” Ha a számítógép felismeri a merevlemezt, még van esély. Nem kevés adatmentő/helyreállító program létezik, és persze erre szakosodott cégek is vannak, de ha nem tudjuk kifizetni a vaskos licencdíjakat, vagy a szintén nem olcsó cégeket, akkor sem kell megijedni.

 

Az első, és legfontosabb lépés: ne próbáljuk adatot írni a sérült merevlemezre (ha még egyáltalán látja az operációs rendszer a partíciókat). Ha át tudjuk helyezni a merevlemezt egy másik gépbe, vagy akár USB külső tokban rá tudjuk kötni, nézzük meg a merevlemez állapotát a magyar fejlesztésű Hard Disk Sentinel programmal, amelynek a próbaváltozata a http://www.hdsentinel.hu/ oldalról letölthető, de elég baráti áron meg is vásárolható.

 

Ha nem tudjuk másik gépbe tenni, akkor az előző cikkben említett Hiren’s Boot CD DOS programjai között a Hard Disk Tools alatt megtaláljuk a DOS-os verziót, ezzel is fel tudjuk mérni a merevlemez állapotát. Ha ez nem 60-100%, és a hibás szektorok száma nem 10 alatti, akkor kezdhetünk aggódni.

Először indítsuk el a Partition find & Mount programot, amelyet megtalálunk a Hiren’s boot CD Mini XP-jén.

 

Itt egy rövid útmutató, hogy hogyan működik,

http://findandmount.com/tour/

Ha rövid időn belül az intelligens scan talál partíciókat, akkor nagy esélyünk van az adatok egyszerű mentésére, a megtalált partíciókat fel tudjuk csatolni  meghajtóként a Windows alá, és időnk függvényében indulhat is az adatmentés. A próbaverzió másolási sebessége 512KByte/sec-re van korlátozva, szerintük ez otthoni használatra elegendő. Persze még mindig jobb, mintha a lementhető adatok mennyiségét korlátozták volna.

Igenám, aki már mentett adatokat sérült merevlemezről, feltehetné a kérdést: miért is van a címben, hogy “Kicsit másképp”

Nemrég  a kezembe került egy nagyon rossz állapotban lévő 7mm-es, 2,5”-os Hitachi hdd. A tulajdonosa azt mondta, hogy egy videó nézése közben a gép lefagyott, utána már nem indult el a Windows. Átadta a céges informatikusnak, aki megpróbált valamit kezdeni vele, majd ő továbbadta még valakinek, de nem jutottak eredményre. Egy adatmentésre szakosodott cégtől hatszámjegyű árajánlatot, ám adatvisszaállítási garanciát nem kaptak, ezt nem vállalta be a cég.

Milyen jó ilyenkor az IT-s haver 🙂 már csak kihívásképp is elvállaltam a feladatot. Először én is a fenti módszerrel álltam neki, persze sikertelenül. Már éppen vissza akartam adni, néhány keresetlen szó kísértében, de persze eszembe jutott, hogy Linux alatt szektor szinten azért le kéne menteni, hátha a nyers lemezképfájllal (magyarul image 🙂 ) tudok valamit kezdeni. A dd/ddrescue parancsot pont erre találták ki, a ddrescue annyival többet tud a sima dd-nél, hogy nem áll meg olvasási hibával. Akkor még eszembe sem jutott, hogy az így megmentett image-dzsel tudok valamit kezdeni. Belenéztem egy szerkesztőprogrammal, nagyon sokáig egyesekkel volt feltöltve, de egyszercsak fájl fejlécnek tűnő adatokkal, html kódokkal találkoztam. Márpedig ha egy adat megvan egy nyers állományban, akkor valamit talán kezdeni is lehet vele!

 

Ekkor elkezdtem keresgélni a neten, és rátaláltam erre az oldalra:

https://help.ubuntu.com/community/DataRecovery

Innen már egyenes út vezetett a foremost programig (részlet a man oldalból:  Recover files using their headers, footers, and data structures – Fájlokat állít vissza a fejlécek, láblécek, adatstruktúrák alapján), amelyet pont erre találtak ki.

(Elképzelhető, hogy Windowsra is található hasonló tudású program, de az valószínűleg nem ingyenes, a cikk célja pedig az is volt, hogy lehetőleg ingyenes/legális programokkal mentsük meg az adatainkat.)

Tehát telepítsük fel a kedvenc Linux disztribúciónkra a gddrescue és foremost programokat, majd kövessük a fenti oldalon lévő leírást. Valószínűleg live Linux disztribúciókkal és Ubuntu telepítővel is működik, ezt még nem próbáltam.

A ddrescue parancsot rootként kell futtatni, a dmesg paranccsal nézzük meg, hogy milyen nevet kapott az eszköz

dmesg | grep sd

A mentés szempontjából mindegy, hogy fizikaileg betesszük-e a gépbe a hibás merevelemezt, vagy külső USB tokba tesszük, bár az előbbit én jobban szeretem, gyorsabb, biztonságosabb, ha a ház hűtése jó, akkor melegedni is kevésbé fog (mert fog!)

Először próbáljuk meg a legtöbb adatot lementeni újrapróbálkozások, és a szektorok felosztása nélkül:

Milyen jó, hogy néha átolvasom a cikkeimet, hibákat keresve. A /dev/sda2 nem a megfelelő eszköz, hiszen ez az első hdd második partíciója lenne. Mi viszont a teljes merevlemezt szeretnénk beolvasni, dehát /dev/sdb (sdc, sdd, attól függően, hogy hányadik merevlemezt tettük a gépbe) tehát helyesen:

ddrescue –no-split /dev/sda2 lemezképfájl logfile  helyett

ddrescue –no-split /dev/sdb lemezképfájl logfile

Most ugyanezt 3 újrapróbálással, direkt olvasással:

ddrescue –direct –max-retries=3 /dev/sda2 lemezképfájl logfile  helyett

ddrescue –direct –max-retries=3 /dev/sdb lemezképfájl logfile

Végül teljes szektor olvasással:

ddrescue –direct –retrim –max-retries=3 /dev/sda2 lemezképfájl logfile  helyett

ddrescue –direct –retrim –max-retries=3 /dev/sdb lemezképfájl logfile

Minél több próbálkozást adunk meg, annál pontosabb, ám hosszabb lesz a keresés. Nálam a 320GB-os merevlemezen 5 napig futott, de amikor már hosszú órák teltek el két sikeres olvasás között, úgy döntöttem, nem erőlködöm tovább, így is kb. a 290. GB-ig sikerül beolvasni, a hdd már nagyon meleg volt, és rendesen kattogott.

 

A lemezképfálj mérete elég nagy lesz, tehát a menteni kívánt merevlemez méreténél nagyobb szabad hellyel rendelkező célpartícióra lesz szükség. Persze a végső méret valószínűleg kisebb lesz, csak egy ún. sparse file fog készülni, ez egy metafile, amelynek a mérete csak a hasznos adatok méretével egyezik meg, tehát más lesz, ha ls -l paranccsal nézzük, vagy du-val nézzük meg a valós helyfoglalást.

 

Miután elkészült az image file, indulhat a hasznos adatok keresése (ez már nem kell rootként futtatni):

foremost -i lemezképfájl -o /home/mentes/idementsd/

és el is kezdni keresni az általánosabb formátumokat. A foremost parancsot futtathatnánk közvetlenül az eszközön is (pl. /dev/sda), de adatmentés esetén mindenképpen készítsünk lemezképfájlt, és ezen dolgozzunk.

 

Fontos tudni, hogy mivel már nincs partíciós táblánk, sem a fájlnevek, sem a könyvtárszerkezet nem lesz meg, így a foremost a mentésnek kijelölt könytárba doc, docx, jpg, stb. alkönyvtárakba véletlenszerű nevekkel menti le a megtalált állományokat. Az Open/LibreOffice-ban készült dokumentumokat a zip könyvtárban keressük, mivel ezek zippel tömörített xml állományok.

 

A 320GB-os merevlemezről olyan 12GB-nyi adatot sikerült így lementenem. 12.000 képfájl és több ezer egyébb állomány  volt a végeredmény, sajnos azt nem tudom, mennyire volt tele. A hasznos adat kb. 1GB volt (családi képek, pár dokumentum), a maradék pedig exe-k, dll-ek, stb., valamint Murphy törvénye alapján több GB-nyi szexkép 🙂

Hogy könnyebb legyen utólag a hasznos képeket szétválogatni, méret szerint sorba raktam, és a nagyon kicsiket töröltem, ezek valószínűleg a böngésző gyorsítótárában voltak. A szükségtelen szexképek kiszűrésére találtam a Snitch nevű programot, de sajnos demo verzióban csak keres és talál is, de törölni nem lehet vele. Bár voltak fals pozitívok, de a felismerés érzékenysége állítható.

http://www.hyperdynesoftware.com/download.html

Találtam egy ingyenes, pornseer nevű programot is erre a célra, de sajnos nem települt fel normálisan, a futtatható állomány sehol nem volt a telepítés helyén.

http://sourceforge.net/projects/pornseer/

Megtaláltam egy másik oldalon is, de ott egy search.us toolbar/ad/spy/annoyware (ezt a kifejezést én találtam ki) és hozzá volt csapva, amit éjjel, fáradtan sikerült is bekapnom, úgyhogy többet nem is próbálkoztam vele, maradt a képek szemrevételezéssel való szétválogatása.

Így a cikk végén jutott eszembe egy fontos adat: a fenti merevlemez a Hard Disk Sentinel tesztje alapján 0%-os állapotú volt, és százas nagyságredben sorakoztak rajta a bad sectrok. Szóval még egyszer idézzük a klasszikust “NE ESS PÁNIKBA!”

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..